Get Adobe Flash player

Idősek Világnapja a Gesztenye csoportba

 

Október elsején az Idősek Világnapját a tavalyi évhez hasonlóan a nagyszülők meghívásával ünnepeltük. E rendezvénnyel célunk volt az együttlét igényének és a családi összetartozásnak az  erősítése,  az idősek tiszteletének  megalapozása.

 

Szorgosan készülődtünk erre az alkalomra. A tanult versekből, dalokból állítottunk össze egy köszöntő műsort. A várva-várt nap reggelén csoportszobánk játékait a gyerekek gyönyörűen elpakolták, s aktívan segítettek a terem átrendezésében.  Tízórai után az izgatottság jelei tükröződtek az arcukon, vajon mikor érnek ide a nagyszüleik. Öltözőnk ajtajából figyelték a bejáratot és csinos  ruhájukban örömtől sugárzó arccal kísérték nagymamájukat, nagypapájukat az ünnepség helyszínére, a tornaterembe. Alig akadt gyermek, akinek nem tudott eljönni a hozzátartozója. Negyvennél több vendégünk érkezett, jöttek Szegedről, Mezőkovácsházáról és a környező falvakból is. A köszöntő szavak után műsorunkat lovacska bábbal, dalos játékokkal, tánccal, különböző térformák alakításával tettük színesebbé. A gyerekek hatalmas tapsot kaptak nagyszüleiktől, akik közül néhány az elérzékenyüléstől könnyeit törölgetve vette ölbe unokáját a saját készítésű ajándékok átadásakor.

Kérésünkre sok-sok nagyszülő hozott olyan emléket (kép, tárgy, eszköz…), melyek a fiatalságukat idézték, s ezeket pár szóval be is mutatták. Rácsodálkoztak a gyerekek a láncon függő zsebórára, érdeklődve nézték nagyszüleik gyerekkori és óvodás fotóit, a bemutatott emlékkönyvet,  az első nyaraláson  vásárolt fa ládikát, a csigakészítőt…A régi bakelit lemezjátszóval korhű dalt szólaltattunk meg, bekapcsoltuk a zsebrádiót. Kézről-kézre járt egy megkopott, még fűrészporral kitömött játékmaci. Egy nagymama megtanította a gyerekeknek az ő gyerekkorában is kedvelt  „Csön csön gyűrű” kezdetű dalt, körkötélen átfűzött „gyöngy”-öt kellett  összetett kezük segítségével eldugni.  A legnagyobb sikert a régi népi játékok (kukoricaszárból készült „hegedű”, csutkababák, gombzúgató, patkódobó, rongylabda) és a kukoricamorzsoló aratta. Ez utóbbit  erre az alkalomra  újította fel  a vidéki nagypapa, melyet az érdeklődő gyerekek rögtön ki is próbáltak. Nagyon tetszett mindenkinek a szerkezet, meglepődve figyelték, hogyan jön ki a lemorzsolt csutka a gépből.

A régi tárgyak bemutatása után az idén is közös sütizésre, beszélgetésre invitáltuk csoportszobánkba vendégeinket. A finomabbnál-finomabb sütiket a nagymamák régi titkos recept alapján készítették számunkra. Kaptunk finom batyuba kötött pogácsát is.

A nagyszülők örömmel jöttek hozzánk és rendkívül hálásak voltak, hogy unokájuk óvodai életének – ha csak egy délelőtt erejéig is, de –  részesei lehettek. Ezúton is szeretnénk nekik nagyon jó egészséget, tartalmas, boldog életet kívánni!

                                                                                              

 

 Sziroviczáné Kis Ildikó